Ez a bejegyzés még mindig a nagyon megnyúlt előszavam egyik további része, így ismét okoskodás, de ha már a terhességről is írtam, nem ugorhatok rögtön a 7. hónaphoz. Lássuk csak milyenek voltak azok a bizonyos első hetek-hónapok. (Ami rögtön eszembe jut ezekről a hetekről, az egy idézet a Macbethből: "The horror, the horror!".)
Bevallom az első időszakból (értsd első 3 hónap) nem sokra emlékszem. Valahogy annyira megnövekedett az egy percre jutó teendőim száma, hogy az agyam csökkentett üzemmódban működött, csak az épp aktuális feladatra koncentrált, így valójában olyan, mintha én magam mindez alatt kómában lettem volna. De ez persze így nem igaz, azért pár dologra elég jól emlékszem, például az első napokra. Szóval először is, 3 nappal a nagy nap után végre hazavihettük a kis gazembert. Annyira rossz volt a kórházban, hogy már a perceket számoltam az utolsó napon (és az előző kettőben is tulajdonképp). Azt gondoltam, hazajövünk és itt majd lenyugszom, szépen kialszom magam, minden rendben lesz, hisz ez az én saját környezetem és itt az a sok szép ruha meg mindenféle, amit vettük a kis B.-nek és minden annyira szuper lesz és egyszerű és egyáltalán. Amikor már a 9. hónapban voltam, a védőnő elmondta mik a teendők, ha megérkezik a picúrka. "Van, aki ragaszkodik hozzá, hogy szinte együtt lépjünk be az ajtón, amikor hazajön a kisbabával a kórházból, de tulajdonképp 3 napon belül vagyunk kötelesek kijönni." - mondta. "Mii?? Hogy együtt jöjjünk haza? Minek?" - gondoltam magamban.. Majd szépen meglátogat minket a 3. napon, addigra rendet is rakok - gondoltam (!!) - meg berendezkedem ( :))))) ) meg kivasalok, kitakarítok ( :)))))))) ), minek jönne már az első napon?? Snitt, június 10 - nagyjából fél óra telt el az otthoni meghitt családi életből, mire elkezdtem kétségbeesett sms-ekkel bombázni a védőnőt. Sajnos nem ért rá, így csak másnap került sor a látogatásra, tehát volt időm szembesülni a kialakult helyzettel, miszerint hazahoztunk egy emberi lényt (!!), aki tényleg emberből van és ÉN szültem (tényleg én), tehát az én gyerekem (!!) és most otthon vagyunk ketten vele és minden, amit teszünk, az a saját döntéseink által történik és ő elfogadja, mert picike, hiszen még egy kisbaba (!!) és minden - MINDEN a mi felelősségünk! Te jó ég!!!!
A számtalan felmerülő kérdéshorror közül most kiemelnék egyet - az etetés! Nekem a kórházban alig volt tejem, így felírtak tápszert, hogy azzal pótoljam ki az étkezéseket. Most félretéve magát a tényt, hogy tápszereznem kell a gyerekem (erre még tényleg visszatérek), egyebek között felmerült a kérdés, "hogyan kell ezt az izét adni-adagolni??". Emlékeztem, hogy a kórházi gyerekorvos mondott valamit ezzel kapcsolatban, de annyira extázisba ejtett a tudat, hogy végre hazamehetünk, hogy elfelejtettem figyelni. Na mindegy, a dobozon biztos rajta lesz - hát nem volt. Na itt eltört nálam a mécses. Kész, ennyi, még ezt se tudtam megjegyezni, egy dologra kellett volna odafigyelnem és képtelen voltam rá, most majd biztosan túl sokat adunk vagy túl keveset, aminek nyilvánvalóan végzetes következménye lesz. És egyáltalán miért nekem mondott el mindent az az orvos, hát nem volt egyértelmű, hogy az agyam még teljes sokkban van és örültem, hogy a kis B. születési anyakönyvi kivonatához kért információk (például a teljes nevem) eszembe jutottak??!! Azt hiszem végül túl sokat adtunk a tápszerből, de azt is elárulom, hogy nem nőtt tőle reggelre még 2 feje a gyermeknek. Sőt, pár hónap után arra is rájöttem, hogy a kisbabák sok mindent ösztönből csinálnak, tehát jól, okosan, úgy, ahogy nekik jó. Nem lehet őket túletetni, hiszen annyit esznek, amennyi nekik kell. Ha meg mégis csak elméretezték a saját adagjukat, akkor egyszerűen tarkón hánynak a fölösleggel. :) Ilyen egyszerű ez!
Na de térjünk vissza a tápszerhez. Szóval tényleg nehéz elfogadni, ha az embernek nincs elég teje, úgy érzi még annyira se képes, hogy táplálékot állítson elő a saját gyerekének, pedig ez a természet rendje, mindenkinek sikerül... Hát ez azért nem így van. Szerintem ez típus kérdése, van, akinek több van, van, akinek kevesebb, de a lényeg, hogy akárhogy is, de etessük azt a gyereket valamivel, mert - nagyjából mindig - baromi éhes!! És a mai tápszerek már nagyon jól ki vannak ám találva, a dobozuk is szép, a miénken egy kis helyes jegesmedve van, szóval én teljesen megbízom benne. Ami viszont a tápszerezés hátránya, az az, hogy a készítése nagyon sok időt vesz el az amúgy is nagyon szűkös keretünkből. Az időrablás 3 komponensű - 1. a kotyvasztás: ez kerül a legkevesebb időbe, víz + tápszer, megmelegíted, csá! -2. Na igen, de testmeleg SOHA nem lesz! Vagy túl forró vagy túl hideg és akkor rányomsz még 2 percet a babakaja melegítőben, de akkor már megint túl meleg lesz, ekkor csap alá teszed, de akkor meg kihűl és közben végig - ORDÍT - az ÉHES - (és még ekkor is tündéri) kisbabád!!!! De a legaljasabb mégis csak a 3. időzabáló tevékenység: a cumisüveg fertőtlenítés!! "Áhh, nem nagy szám" - gondolod, hisz megvetted azt a nagyon drága és baromi nagy sterilizáló izét, amire rá van írva, hogy 7 perc és kész, tehát csak bedobod az üvegeket, 7 perc és ennyi, nincs ezzel gond. Ahhaaaaaaaaaaaa! Na akkor ismertetném legnagyobb közellenségemet, a cumisüvegfertőtlenítést. Először is, a sterilizáló csak sterilizál, azelőtt neked minden egyes kis apró műanyag vackot (cumisüveg tartozékot) el kell mosnod, de legalábbis öblítened, hiszen a tápszer tej alapú, valamint zsíros, szóval ki kell mosni, mert ki kell mosni. Utána belesakkozod szépen a tartozékokat a sterilizálóba, ami igaz, hogy 7 perc alatt kifőzi a cumikat, de csak miután felforralja a benne levő vizet, ami szintén további 8-10 perc (jó, ha mikrósod van, akkor tényleg csak bedobod a mikróba, na de ha nem, úgy, mint nekem ...), szóval az egész herce-hurca nincs meg hamarabb, mint 20-25 perc, ami anyukaidőben mérve VÉGTELEN!!!! Úgyhogy azt ajánlom minden elkeseredett anyukának, hogy próbálja meg előcsalni a tejecskét magából, mert bár a szoptatás fáj (Nekem mondod?), eleinte nagyon kényelmetlen is lehet stb. DE még mindig a legegyszerűbb táplálási mód. És ha én mondom, akkor az tényleg úgy lehet, mert én 4 hónapig küzdöttem a tejért, mire nagy kegyesen beindult és amikor a rádióban bemondták, hogy "ma van a szoptatás világnapja" másfél órán keresztül zokogtam. Azt is megjegyezném, hogy nekem azóta van tejem, mióta feladtam a tejcsinálást. Egyébként ha valakinek tippek kellenek tejvarázsláshoz, nyugodtan forduljon hozzám. Rengeteg módszert kipróbáltam (kivéve egyet, van valami görögszéna tea, amitől állítólag istálló szagod lesz úgy mellesleg...na azt kihagytam...de csak mert nem találtam) és bár egyik se jött be, azért valakinél biztos sikert arathat.
Persze a tápszernek is vannak előnyei, például, hogy baromi tápláló és nem fáj tőle a babák hasa (merthogy az anyatejtől fájhat!Nem minden babának, de előfordulhat és akkor az egy 3 hónapos program.) így többet alszik tőle a kis hurkagyurka. Ezt először akkor tapasztaltam, amikor már zsinórban a 3. éjszaka nem érintette a fejem a párnát, ami miatt már tejem se volt, a kis B. meg csak sírt, sírt és akkor eszembe jutott, amit egyszer mondott a védőnő, amikor arról faggattam, hogy vajon hogyan juthatnék több alváshoz. Azt mondta, adjak éjszakára tápszert (merthogy én eredetileg csak pótlásnak használtam, egész adagnyit sose adtam belőle) és akkor majd többet alszik, hiszen nem kel fel a hasfájás miatt. Erre persze az első reakcióm az volt, hogy "Na még mit nem, tápszerezzem be a gyerekemet éjszakára? Én aztán ilyet soha..." - és mégis, 72 óra alvás nélkül sok mindenre képes. És a dolog tényleg működik, illetve működött. Mi ezért is hívjuk a tápszert kábszernek, mert eleinte órákra kidőlt tőle a gyerek, úgy működött nála, mint egy kábító lövedék. Szóval egyszer-egyszer ki lehet próbálni, mert ha tényleg, igazán hasfájós a gyereked, akkor az első 3 hónapban elbúcsúzhattok az alvástól, nem beszélve arról, hogy milyen szívszaggató végignézni, hogy minden evés után görcsök kínozzák a tündéri kisbabádat.
De túl a táplálás nehézségein, túl a hasfájáson (ami szintén megérne egy bejegyzést), túl a nemalvásokon és ezer egyéb felmerülő - megoldandó problémán, egyetlen nap se volt eddig, amikor ne tudott volna egy pillanat alatt a világ legboldogabb anyukájává tenni az, hogy rám nézett a kisbabám. Nagyon hamar nőnek és amikor azt hiszed már nem lehet ennél cukibb a kis bogyóka, akkor a következő napon előrukkol egy megagiga cukisággal, amitől elolvadsz. Úgyhogy mindenképp megéri belevágni!!!!
Na de térjünk vissza a tápszerhez. Szóval tényleg nehéz elfogadni, ha az embernek nincs elég teje, úgy érzi még annyira se képes, hogy táplálékot állítson elő a saját gyerekének, pedig ez a természet rendje, mindenkinek sikerül... Hát ez azért nem így van. Szerintem ez típus kérdése, van, akinek több van, van, akinek kevesebb, de a lényeg, hogy akárhogy is, de etessük azt a gyereket valamivel, mert - nagyjából mindig - baromi éhes!! És a mai tápszerek már nagyon jól ki vannak ám találva, a dobozuk is szép, a miénken egy kis helyes jegesmedve van, szóval én teljesen megbízom benne. Ami viszont a tápszerezés hátránya, az az, hogy a készítése nagyon sok időt vesz el az amúgy is nagyon szűkös keretünkből. Az időrablás 3 komponensű - 1. a kotyvasztás: ez kerül a legkevesebb időbe, víz + tápszer, megmelegíted, csá! -2. Na igen, de testmeleg SOHA nem lesz! Vagy túl forró vagy túl hideg és akkor rányomsz még 2 percet a babakaja melegítőben, de akkor már megint túl meleg lesz, ekkor csap alá teszed, de akkor meg kihűl és közben végig - ORDÍT - az ÉHES - (és még ekkor is tündéri) kisbabád!!!! De a legaljasabb mégis csak a 3. időzabáló tevékenység: a cumisüveg fertőtlenítés!! "Áhh, nem nagy szám" - gondolod, hisz megvetted azt a nagyon drága és baromi nagy sterilizáló izét, amire rá van írva, hogy 7 perc és kész, tehát csak bedobod az üvegeket, 7 perc és ennyi, nincs ezzel gond. Ahhaaaaaaaaaaaa! Na akkor ismertetném legnagyobb közellenségemet, a cumisüvegfertőtlenítést. Először is, a sterilizáló csak sterilizál, azelőtt neked minden egyes kis apró műanyag vackot (cumisüveg tartozékot) el kell mosnod, de legalábbis öblítened, hiszen a tápszer tej alapú, valamint zsíros, szóval ki kell mosni, mert ki kell mosni. Utána belesakkozod szépen a tartozékokat a sterilizálóba, ami igaz, hogy 7 perc alatt kifőzi a cumikat, de csak miután felforralja a benne levő vizet, ami szintén további 8-10 perc (jó, ha mikrósod van, akkor tényleg csak bedobod a mikróba, na de ha nem, úgy, mint nekem ...), szóval az egész herce-hurca nincs meg hamarabb, mint 20-25 perc, ami anyukaidőben mérve VÉGTELEN!!!! Úgyhogy azt ajánlom minden elkeseredett anyukának, hogy próbálja meg előcsalni a tejecskét magából, mert bár a szoptatás fáj (Nekem mondod?), eleinte nagyon kényelmetlen is lehet stb. DE még mindig a legegyszerűbb táplálási mód. És ha én mondom, akkor az tényleg úgy lehet, mert én 4 hónapig küzdöttem a tejért, mire nagy kegyesen beindult és amikor a rádióban bemondták, hogy "ma van a szoptatás világnapja" másfél órán keresztül zokogtam. Azt is megjegyezném, hogy nekem azóta van tejem, mióta feladtam a tejcsinálást. Egyébként ha valakinek tippek kellenek tejvarázsláshoz, nyugodtan forduljon hozzám. Rengeteg módszert kipróbáltam (kivéve egyet, van valami görögszéna tea, amitől állítólag istálló szagod lesz úgy mellesleg...na azt kihagytam...de csak mert nem találtam) és bár egyik se jött be, azért valakinél biztos sikert arathat.
Persze a tápszernek is vannak előnyei, például, hogy baromi tápláló és nem fáj tőle a babák hasa (merthogy az anyatejtől fájhat!Nem minden babának, de előfordulhat és akkor az egy 3 hónapos program.) így többet alszik tőle a kis hurkagyurka. Ezt először akkor tapasztaltam, amikor már zsinórban a 3. éjszaka nem érintette a fejem a párnát, ami miatt már tejem se volt, a kis B. meg csak sírt, sírt és akkor eszembe jutott, amit egyszer mondott a védőnő, amikor arról faggattam, hogy vajon hogyan juthatnék több alváshoz. Azt mondta, adjak éjszakára tápszert (merthogy én eredetileg csak pótlásnak használtam, egész adagnyit sose adtam belőle) és akkor majd többet alszik, hiszen nem kel fel a hasfájás miatt. Erre persze az első reakcióm az volt, hogy "Na még mit nem, tápszerezzem be a gyerekemet éjszakára? Én aztán ilyet soha..." - és mégis, 72 óra alvás nélkül sok mindenre képes. És a dolog tényleg működik, illetve működött. Mi ezért is hívjuk a tápszert kábszernek, mert eleinte órákra kidőlt tőle a gyerek, úgy működött nála, mint egy kábító lövedék. Szóval egyszer-egyszer ki lehet próbálni, mert ha tényleg, igazán hasfájós a gyereked, akkor az első 3 hónapban elbúcsúzhattok az alvástól, nem beszélve arról, hogy milyen szívszaggató végignézni, hogy minden evés után görcsök kínozzák a tündéri kisbabádat.
De túl a táplálás nehézségein, túl a hasfájáson (ami szintén megérne egy bejegyzést), túl a nemalvásokon és ezer egyéb felmerülő - megoldandó problémán, egyetlen nap se volt eddig, amikor ne tudott volna egy pillanat alatt a világ legboldogabb anyukájává tenni az, hogy rám nézett a kisbabám. Nagyon hamar nőnek és amikor azt hiszed már nem lehet ennél cukibb a kis bogyóka, akkor a következő napon előrukkol egy megagiga cukisággal, amitől elolvadsz. Úgyhogy mindenképp megéri belevágni!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése