Amikor terhes lettem, azt gondoltam, ez annyira érdekes-izgalmas dolog, hogy minden mozzanatát dokumentálni fogom majd, én leszek az, aki mindent dátummal együtt rögzít, és majd évek múltán csak előkapom a jegyzeteimet és órára pontosan felidézem mi mikor történt. Aha, persze! Kiderült, hogy a terhesség bár "csodálatos, fantasztikus"-ként emlegetett élmény (ami persze azért szintén igaz), úgy összességében nem a legjobb buli, de legalábbis egy olyan, amiben az embernek nem sok mindenhez van energiája. (Én megelégedtem azzal, hogy minden nap fel tudtam öltözni normálisan, el tudtam vonszolni magam a munkahelyemre, ahol NEM aludtam el, majd hazatérve még arra is volt erőm, hogy vacsorázzak és lezuhanyozzak. Ha ez minden nap összejött, az már több volt számomra, mint menő.) Persze félreértés ne essék, a végeredményt tekintve mindenképp jó, szép, sőt a legjobb dolog ez az egész, de azért nem az az állapot, amiben 9 hónapnál tovább szívesen maradtam volna. Nem akarok sokat "fecsegni" erről a témáról, ez egy aktuális blog lesz, nem egy ilyesmi, de azért íme néhány dolog, amit még nekem is sikerül felidéznem.
Azon kívül, hogy én a 2. héttől kezdve egész nap, minden nap úgy éreztem magam, mint aki egy hőségben átstrandolt nap után a tűző napon gyalogol haza strandcuccokkal megrakodva, rá kellett jönnöm, hogy ez a 9 hónap rettentő sok stresszel jár. Ha az embernek még magától nem is jutna eszébe semmi ijesztő, itthon szeretnek gondoskodik róla, hogy a 9 hónap* mindegyikére jusson egy olyan kedves kis vizsgálat, amitől végigstresszelhetjük az aktuális hónapot. (Azért írom, hogy itthon, mert azért vannak országok, ahol sokkal lazábban veszik a dolgokat. Persze nem tudni melyik a jobb... )
Először ugye eleve ott van az az utálatos első 3 hónap, amíg "még bármi történhet" - ezt szeretik mindenhol hangsúlyozni, ami személy szerint engem teljesen kikészített. Aztán elvégeznek egy sor horror vizsgálatot. Olyan dolgokat ellenőriznek, amire soha az életben nem gondoltad volna, hogy egyáltalán létezik és ráadásul mindig hozzáteszik, hogy erre meg arra azért van szükség, hiszen "sose lehet tudni". Mindez nálam oda vezetett, hogy már bármit elhittem volna magamról, "kész, végem, egy szifiliszes cukorbeteg félőrült vagyok és észre se vettem". Emiatt én egész végig visszautasítottam azt a feltételezést, miszerint "a stressz árt a babának". Ha valóban ártana, akkor nagy gondban lennénk. Ki az, aki nem stresszel, amikor azt nézik, nincs-e valami rémisztő nevű baja a kisbabájának?? Vagy, amikor összenyomnak a metrón, mert még nem látszik a pocakod (bár, ha látszik, ez akkor is ugyanúgy előfordulhat sajnos)... Például egyszer, talán a 8. hónap végén nekimentem egy villanyoszlopnak - úgy jól, telibe - (én már a terhesség alatt se tudtam aludni szinte soha, így mindig félálomban voltam "ébren" ) és természetesen utána rémsztorikat gyártottam a fejemben vagy 3 napig, hogy biztosan összenyomtam valamiét a kisbabámnak, csupán azért, mert egy bamba álomkóros vagyok. De arra jutottam, hogy stramm lurkók ezek odabenn, nem kell aggódni semmin, azon meg végképp nem, ha kicsit stresszel az ember, annyi belefér!!
Először ugye eleve ott van az az utálatos első 3 hónap, amíg "még bármi történhet" - ezt szeretik mindenhol hangsúlyozni, ami személy szerint engem teljesen kikészített. Aztán elvégeznek egy sor horror vizsgálatot. Olyan dolgokat ellenőriznek, amire soha az életben nem gondoltad volna, hogy egyáltalán létezik és ráadásul mindig hozzáteszik, hogy erre meg arra azért van szükség, hiszen "sose lehet tudni". Mindez nálam oda vezetett, hogy már bármit elhittem volna magamról, "kész, végem, egy szifiliszes cukorbeteg félőrült vagyok és észre se vettem". Emiatt én egész végig visszautasítottam azt a feltételezést, miszerint "a stressz árt a babának". Ha valóban ártana, akkor nagy gondban lennénk. Ki az, aki nem stresszel, amikor azt nézik, nincs-e valami rémisztő nevű baja a kisbabájának?? Vagy, amikor összenyomnak a metrón, mert még nem látszik a pocakod (bár, ha látszik, ez akkor is ugyanúgy előfordulhat sajnos)... Például egyszer, talán a 8. hónap végén nekimentem egy villanyoszlopnak - úgy jól, telibe - (én már a terhesség alatt se tudtam aludni szinte soha, így mindig félálomban voltam "ébren" ) és természetesen utána rémsztorikat gyártottam a fejemben vagy 3 napig, hogy biztosan összenyomtam valamiét a kisbabámnak, csupán azért, mert egy bamba álomkóros vagyok. De arra jutottam, hogy stramm lurkók ezek odabenn, nem kell aggódni semmin, azon meg végképp nem, ha kicsit stresszel az ember, annyi belefér!!
De persze tartogat még izgalmakat ez a 40 db (!!) hét. A 6. hónap körül például már elkezdhetünk aggódni azon, vajon nem lesz-e koraszülött a kis bogyóka. Ez eltarthat a 36. hétig, amikor ez a félelem átalakul az "ugye észreveszem, ha megindul a szülés??", "ugye nem leszek épp egyedül...(és/vagy) a villamoson??", "ugye megérzem, ha ezek AZOK a fájások??" és társaivá. Amikor például kiderült számomra, hogy a magzatvíz nem is mindig folyik el és ilyen esetekben más jelekre kell hagyatkozni, biztos voltam benne, hogy na, velem tutira ez lesz.: ott ülök majd éjszaka a fájásokon és sakkozom jobbra-balra, hogy vajon ez most az-e vagy inkább mégsem (??) , majd egyszer csak megszülöm a kanapén a kis B.-t. Azért ez persze nem így megy, legalábbis első gyereknél biztosan nem, sőt még nálam sem. A magzatvíz végül kegyes volt hozzám, tiszteletét tette nálam a jeles napon és ellentétben a filmekben látottakkal, 3 perc helyett az enyém 10 óra alatt folyt el, szóval további aggodalmam, miszerint "nem fogok időben beérni a kórházba", szintén alaptalan volt, hisz ennyi idő alatt, akár egy távoli országba is eljuthattam volna.
A szülésről nem annyira szeretnék nyilatkozni, maradjunk annyiban, hogy tényleg nagyon nagyon fájdalmas dolog, de a kórházban eltöltött 3 naphoz képest végül is nem is olyan szörnyű. (Azért hasonlítási alapként megjelölném az Alien trilógiát...) De persze minden szörnyűség, fájdalom és egyebek ellenére számomra mindig a legcsodálatosabb nap lesz június 7., amikor megszületett ez a kis kópé, aki miatt minden nap történik valami (vagy inkább 100 olyan valami), amiről érdemes fecsegni. :)
*A 9 hónap nagy átverés, hiszen ez valójában 10 hónap!!!! 40 hét = 10x4 hét!! Nagyon kiakadtam, amikor rájöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése