Miért??

Nap, mint nap felmerülnek bennem ezek "Miért?" típusú kérdések, bár tudom, hogy fölösleges az egész, hiszen ezek a dolgok már csak így vannak és kész, ennyi.

Összegyűjtöttem azért belőlük néhányat:

1. Miért van az, hogy az ÖSSZES babáknak adható zöldség és gyümölcs kimoshatatlan foltot hagy?? Soha életemben nem gondoltam volna például, hogy az alma, az a kis jámbor gyümölcs örök nyomot hagy maga után. (Itt megjegyezném, hogy az almás hányás szintúgy :D. ) Aztán a répa - MIÉRT hagy foltot az is?? Nem beszélve az összes üveges bébiételről, amelyek természetesen "nem tartalmaznak mesterséges színezőanyagokat***" - a csillagok jelezte szöveget sosem lehet megtalálni az üvegen, de már tudom miért, hisz arra úgyis rájössz egy idő után magadtól "kedves Anyuka". Valami ilyesmi lehet egyébként a csillagok helyén: * Bár igazából örülhetne, kedves Anyuka, ha tartalmaznának, mert a természetes színezőanyagokat Ön aztán SOHA az életben nem mossa ki a gyerekruhából. **De ezt nyilván vállalja a kedves Anyuka, ha úgy döntött, hogy ma nem főz a gyerekének, hanem helyette időt vásárol magának üveges bébiétel formájában. ***Egyébként meg a kedves Anyuka csak sikálja szépen a répa foltot a fehér bodyból, ez a minimum, amiért nem volt képes főzni a tündéri gyerekének ma sem!!

2. Miért érdekli a kisbabákat MINDEN jobban, mint a nekik vásárolt méreg drága játékok?? Miért érdekes minden áramba dugott zsinór, a konnektor, a papírszemét, a porszívó, a szőnyeg alja (tehát, az a része, ami nincs kiporszívózva), a széklábak, ajtók stb... Míg szegény kelj fel Jancsi és még sok egyéb színes csörgő, letörölgetett, letisztított, szép játék ott árválkodik a szőnyeg kiporszívózott felszínén. Már arra is gondoltam, hogy szimplán a kosz az, amit szeret ez a gyerek. De már nem érdekel! A porszívó csövet azért még kiveszem a szájából, de sok egyéb izgalmas rágcsálnivalónál már repülnek az elveim...

3. Miért, de most komolyan, MIÉRT pisil (-nek tán más babák is?) kis B mindig abban a tizedmásodperc fecniben, amikor az új, tiszta pelenkát éppen ráhajtanám a derekára?? Borzasztóan ügyesnek kell lenni, hogy ebben az időmorzsában résen legyünk és a babán lévő ruhát egy fél mozdulattal (+a harmadik kezünk segítségével) a nyakába rántsuk, hogy az ne legyen pisis. Nem mindig sikerül, ezt azért el kell árulnom. (Sőt, inkább úgy mondanám, előfordult már, hogy sikerült!)

4. És végül az örök rejtély - Miért abban a másodpercben ébred fel kis B (egy óriási üvöltés kíséretében), amikor az ébrenlét és az álom határán vagyok épp?? Adhatna legalább 5 percet ilyenkor, hogy azt képzeljem, aludtam vagy fél órát... Na mindegy, már úgyis leszoktam az alvásról, kinek kell az??

Párizs + a Bék

Tehát megjártuk Párizst, kis B-vel együtt!! Mielőtt belekezdenék ebbe a bejegyzésbe, szeretnék idézni a mostanság nagy kedvencemmé vált anyukától, Amber Dusick-tól (akinek a könyvét minden anyukának ajánlom felkiáltójellel!!).

"Traveling
Before I had them, I always had visions of exploring the world with my children. I love traveling! Just think of how wordly my children will be! They'll learn firsthand about other cultures and eat exotic foods! They'll have a deep understanding of history and geography by visiting different continents! It will be the most amazing thing ever!

Please don't make me travel again."

Szóval az előkészületekről: B. apuka már számolta a napokat vissza, "Már csak 3 nap és utazunk, juhúú! ... Már csak 2 nap és utazunk, juhúú!...". Én is ezt tettem, csak kicsit másképp (hajnali 3) "Jéééézusom, már csak 3 nap és utazunk, biztosan elfelejtek valamit. Írok még egy listát! ... (hajnali 5) "Biztos elfelejtek valamit vagy nem lesz elég váltás ruha vagy pelus, a franciából meg majd kifolyik a pisi, kis B. meg a kifolyt pisitől megfázik és vihetjük majd a francia kórházba, a biztosító számát meg biztosan elveszítjük..." és ehhez hasonlók. Három listával dolgoztam - kis  B. lista, nagy B. lista, kis B. kézipoggyász lista.
Aztán egyszer csak eljött a nap, a repülő út, napja. Bepakoltam mindent, az egész házat, az összes gyógyszert, orrszívót, bébikaját, 3 szett babaruhát/nap stb. (B. apuka is betett kb. 3 inget és egy fogkefét...Na jó, nyilván túlzok, de azért nem nagyon!! :) ).
A becsekkolás meg minden egyéb reptéri hiszti teljesen simán ment (anyukák, csak szólok, ilyenkor bármennyi inni-ennivalót, gyógyszert fel lehet vinni a gépre a babának!!), aztán beültünk a repülőbe, nagyon izgi, mosolygás, megnyugvás stb. Majd elkezdődött a felszállás. Természetesen gondosan utánaolvastam, mi ilyenkor a teendő kisbabával az ölünkben. A lényeg minden forrásom szerint az volt, hogy a baba nyeljen, miközben felszáll a gép, különben bedugul a füle. Erre mindenki a szoptatást ajánlotta, de én nem vagyok egy nyilvánosan szívesen szoptató típus, így vittem kis B-nek almalevet. A gép elkezdett körözni, na gondoltam, bedobom a szájába a cumisüveget, aztán utána megnyugodhatok. Így is tettem, de a gép csak körözött-körözött, míg kis B szépen benyakalta az almalevet. PÁNIK. Na most mi lesz? Van még egy üveggel, de természetesen a kézipoggyászban, amit már feltettünk a tárolóba,  már nem állhatok föl - közben a felszállás megkezdődött. Ok, hát nincs más lehetőség, meg kell szoptatnom, csak nem hagyhatjuk el az országot enélkül. Meg is tettem volna, de kis B-t nem érdekelte a dolog (hiszen tele volt az almalével), ide-oda kalimpált, közben rám hányt egy kis almalevet, úgyhogy így félmeztelenül (na jó, nyilván nem, mert olyan okos ruhában mentem, amiben észrevehetetlen volt a kis akcióm - de akkor is...) ragacsos babahányással kis Béhez ragadva próbáltam meg visszacuppantani magamra, amíg fel nem adtam. Mindeközben B. apuka teljes boldogságban és nyugalomban olvasgatta a repülős magazint és felhívta figyelmemet a Lánchíd szépségeire. Aztán képzeljétek el, az történt, hogy nem történt semmi. Na most vagy az van, hogy kis B egy szuper kisbaba (ami természetesen így is úgy is igaz :) ) vagy túl nagy hisztizve ez a füldugulás dolog. Mindegy, a lényeg, hogy a repülés az első negyed órát leszámítva tökéletesen sikerült. Éljen!!

Miért éppen Párizs?

Mert Párizs tök jó hely, Párizst imádom, voltam ott ezerszer (utoljára 26 évesen, gyermektelenül - ez fontos információ), a metró elvisz bárhova, rengeteg a kávézó, finom a bor és a penészes sajtok stb.

És milyen Párizs kisbabával? A metró tele van lépcsőkkel, viszont mozgólépcső sehol sincs, így mindenhol föl-le cipelheted a babakocsit (szegény B. apuka).
Párizs egyik kávézójában / éttermében sincs normális wc, pelenkázó meg aztán végképp nincs, így a pelenkázás is egy kisebb kihívás  (de sebaj, az anyukák szuperhősök, megoldják).
A bor meg a sajt meg, hát nyilván pont ezek azok, amik nem szoptatós anyukabarátok. Persze a francia nők erről nyilván nem tudnak, de mivel sajnos én igen, ez kicsit gátat vetett a gasztronómiai kirándulásomnak ez alkalommal. Pedig valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha legurítok napi 2 korty vörösbort - több nem kellett volna, mert amilyen rég érintkezett alkohollal a szervezetem, valószínűleg még egy konyakmeggytől is másnapos lennék. 

Na de, az a helyzet, hogy Párizs még mindig nagyon szép és hangulatos város, úgyhogy tulajdonképp egyáltalán nem bántam meg a választást. Bár azt hiszem kevesebbet aludtam a kis vakációnk alatt, mint itthon (ha ez egyáltalán lehetséges), amitől többször idegronccsá váltam az út alatt, de még így is megérte (VÉGRE) kiszakadni kicsit a lakás-játszótér-bolt háromszögből. A végtagjaimat már úgyis hónapok óta a robotpilóta irányítja (más magyarázat nincs), úgyhogy azt ajánlom, utazzatok anyukák bátran, mert megéri!! Viszont van egy dolog, ami nem feltétlenül egyértelmű, de hát ez van, el kell fogadni - az utazás és a pihenés rokon értelműsége megszűnik ezután, ideje kitörölni a szótárunkból. De sebaj, mint már említettem, úgyis szuperhősök vagyunk!! (Fáradt szuperhősök!)

"Butaságom története"

Ebben a bejegyzésben megpróbálom összeszedni azokat a dolgokat, amikben hihetetlenül naiv voltam anyukaságom előtt-elején... Gondoltam megosztom a tapasztalat útján szerzett tudásomat a kezdő anyukákkal, hogy ők már felvértezve induljanak Anyukaországba, a tapasztaltak meg had nevessenek rajtam bólogatva. Mentségemre szóljon, hogy az összes barátnőm közül én vagyok az első, aki gyereket vállalt, nincs idősebb testvérem/unokatestvérem - gyerekkel, a legtapasztaltabb közeli rokonom ebben a témában az anyukám, akinek egyébként én vagyok az egyetlen gyereke (tehát utoljára 28 éve volt hasonló cipőben - bár így is rengeteget segített a tudása), tehát nem sok lehetőségem volt a téma zökkenőinek megismerésére, így én tényleg elég sok mindent tapasztalat útján tanultam meg. 

Tehát naivságaim (rövidített) listája következik most:

1. Szülés before-after. 

Azt ugyan sejtettem (legbelül tudtam, csak ugye erre nem szívesen gondol az ember), hogy a szülés fáj. Arra is számítottam, hogy ez nem annyira fáj, mint mondjuk bármi azelőtt. Ez így is volt, fájt, nagyon, iszonyatosan, elképzelhetetlenül, DE maximum egy napig tart az egész cakkumpakk - gondoltam - és aztán annyi. Borzasztóan fájt, de vége. És nem! Kiderült, hogy ez az egész utána még jobban fáj és a 6 hetes orvosi kontroll nem azért 6 hét után van, mert valaki a hasára csapott és azt mondta, legyen mondjuk 6 hét a gyógyulási idő, hanem ez azért annyi, mert a szülési seb pontosan addig fáj pokolian(!!). Nekem... Persze van, akinek nem, őt nagyon irigylem, vele nem akarok beszélni. :)

2. Szoptatás 

A nagy és okos könyvek szerint 3 óránként kell szoptatni. Nem is értettem mit szenvednek az anyukák, hogy nincs semmire idejük, hát 3 óra alatt annyi mindent lehet csinálni és mivel minden csecsemő 3 óránként eszik (már hangosan röhögök), így nyilvánvalóan minden anyuka napja tele van 3 órás hálidéjekkel. :)))))))))))) "Nyilván!" Na szóval, kiderült, hogy van olyan csecsemő, aki óránként eszik és kiderült, hogy pont az enyém ilyen. Az is kiderült, hogy a 3 órát az egyik etetés kezdetétől a másik kezdetéig kell számolni, így ha VALAKINEK olyan a babája, hogy egy - másfél órán keresztül nyammog, akkor annak bizony csak másfél óra marad a híres 3-ból. (Ugye kitaláljátok, kinek a gyereke volt ilyen...) Továbbá kiderült az is, hogy a maradék időben életben kell tartania magát az embernek, ami nem éppen egyszerű feladat, de még véletlenül se olyan, ami másfél órába beleférne. Na, már ezt is tudjuk. 

3. Fogzás

Amikor kis B 3 hónapos volt, elkezdett ömleni a nyála, a kezét meg folyton betuszkolta a szájába. "Fogzik!!" - mondták a tapasztalt anyukák. Jó, gondoltam, akkor most NYILVÁN kijön a foga pár nap múlva és annyi. Nem is nagyon fájt neki, gondoltam (most is nevetnem kell, nagyon!!) ő olyan típus, akinek ez nem fáj, a hasfájáshorror után ennyi kijár nekünk, ezzel nyilván az univerzum is tisztában van - köszönjük szépen, a fájdalommentes fogzást ezennel elfogadjuk. Kíváncsiak vagytok mikor bújt ki az első fog? Vajon 3,5 esetleg 4 hónapos korában? Hát elárulom, hogy 7 azaz HÉT hónapos korában bújt ki az első és egészen a 4. hónaptól a 7-ig fájt neki, eszeveszettül!! És mikor jött ki a másik, amiről azt mondják "ezek párban jönnek, 1-2 nap és jön a másik" ? Pontosan egy hónap múlva érkezett a párja, a harmadik meg nemrég, majd' 10 hónapos korában bújt elő. Mindegyiket számtalan álmatlan éjszaka kísérte, a fogtündér lóg nekem, maradjunk annyiban. Nagyon sokkal!!!!

4. "Én nem fogok-leszek...!!" 

Amikor terhes voltam, megfogadtam, hogy én nem leszek zsíros hajú, lyukas pólós, leharcolt külsejű anyuka. (Mintha én döntenék erről - ha ha ha!!) A terhességem utolsó hónapjaiban elkezdtem beszerezni olyan ruhadarabokat, amiben lehet szoptatni. (Ezen a ponton megjegyezném, hogy amint leállok a szoptatással látni sem akarom ezeket!!) Vettem 2db (!!) gyönyörű szoptatós hálóinget, egyet pedig kaptam = 3 szoptatós hálóig - gondoltam - na ez elég lesz egy életre. Kivéve, hogy 3 napra - sem! Az első anyuka hetemen könyörögve lejmoltam le anyukámról az ezer éves, már csak takarításra használatos kategória kínai elöl gombos hálóingeket. Erről ennyit, csak magunk között még mindig nem számoltam le velük, de nagyon várom a napot, amikor elsüllyeszthetem őket egy szekrény mélyére. 

A hajamról annyit, hogy először 6 hónap után voltam fodrásznál és nem azért, mert jól áll a lenőtt frufru. :)

Ezer dolog lenne még, nap, mint nap tanulok valami olyat, amiről én azt gondoltam, hogy ... és aztán kiderült, hogy mégsem úgy. Mindenesetre azt elmondhatom, hogyha lesz még egy gyerekem, akkor sokkal okosabb leszek. Most ezt gondolom, aztán majd jól meglepődöm akkor is - nyilván.