Tehát megjártuk Párizst, kis B-vel együtt!! Mielőtt belekezdenék ebbe a bejegyzésbe, szeretnék idézni a mostanság nagy kedvencemmé vált anyukától, Amber Dusick-tól (akinek a könyvét minden anyukának ajánlom felkiáltójellel!!).
"Traveling
Before I had them, I always had visions of exploring the world with my children. I love traveling! Just think of how wordly my children will be! They'll learn firsthand about other cultures and eat exotic foods! They'll have a deep understanding of history and geography by visiting different continents! It will be the most amazing thing ever!
Before I had them, I always had visions of exploring the world with my children. I love traveling! Just think of how wordly my children will be! They'll learn firsthand about other cultures and eat exotic foods! They'll have a deep understanding of history and geography by visiting different continents! It will be the most amazing thing ever!
Please don't make me travel again."
Szóval az előkészületekről: B. apuka már számolta a napokat vissza, "Már csak 3 nap és utazunk, juhúú! ... Már csak 2 nap és utazunk, juhúú!...". Én is ezt tettem, csak kicsit másképp (hajnali 3) "Jéééézusom, már csak 3 nap és utazunk, biztosan elfelejtek valamit. Írok még egy listát! ... (hajnali 5) "Biztos elfelejtek valamit vagy nem lesz elég váltás ruha vagy pelus, a franciából meg majd kifolyik a pisi, kis B. meg a kifolyt pisitől megfázik és vihetjük majd a francia kórházba, a biztosító számát meg biztosan elveszítjük..." és ehhez hasonlók. Három listával dolgoztam - kis B. lista, nagy B. lista, kis B. kézipoggyász lista.
Aztán egyszer csak eljött a nap, a repülő út, napja. Bepakoltam mindent, az egész házat, az összes gyógyszert, orrszívót, bébikaját, 3 szett babaruhát/nap stb. (B. apuka is betett kb. 3 inget és egy fogkefét...Na jó, nyilván túlzok, de azért nem nagyon!! :) ).
A becsekkolás meg minden egyéb reptéri hiszti teljesen simán ment (anyukák, csak szólok, ilyenkor bármennyi inni-ennivalót, gyógyszert fel lehet vinni a gépre a babának!!), aztán beültünk a repülőbe, nagyon izgi, mosolygás, megnyugvás stb. Majd elkezdődött a felszállás. Természetesen gondosan utánaolvastam, mi ilyenkor a teendő kisbabával az ölünkben. A lényeg minden forrásom szerint az volt, hogy a baba nyeljen, miközben felszáll a gép, különben bedugul a füle. Erre mindenki a szoptatást ajánlotta, de én nem vagyok egy nyilvánosan szívesen szoptató típus, így vittem kis B-nek almalevet. A gép elkezdett körözni, na gondoltam, bedobom a szájába a cumisüveget, aztán utána megnyugodhatok. Így is tettem, de a gép csak körözött-körözött, míg kis B szépen benyakalta az almalevet. PÁNIK. Na most mi lesz? Van még egy üveggel, de természetesen a kézipoggyászban, amit már feltettünk a tárolóba, már nem állhatok föl - közben a felszállás megkezdődött. Ok, hát nincs más lehetőség, meg kell szoptatnom, csak nem hagyhatjuk el az országot enélkül. Meg is tettem volna, de kis B-t nem érdekelte a dolog (hiszen tele volt az almalével), ide-oda kalimpált, közben rám hányt egy kis almalevet, úgyhogy így félmeztelenül (na jó, nyilván nem, mert olyan okos ruhában mentem, amiben észrevehetetlen volt a kis akcióm - de akkor is...) ragacsos babahányással kis Béhez ragadva próbáltam meg visszacuppantani magamra, amíg fel nem adtam. Mindeközben B. apuka teljes boldogságban és nyugalomban olvasgatta a repülős magazint és felhívta figyelmemet a Lánchíd szépségeire. Aztán képzeljétek el, az történt, hogy nem történt semmi. Na most vagy az van, hogy kis B egy szuper kisbaba (ami természetesen így is úgy is igaz :) ) vagy túl nagy hisztizve ez a füldugulás dolog. Mindegy, a lényeg, hogy a repülés az első negyed órát leszámítva tökéletesen sikerült. Éljen!!
Aztán egyszer csak eljött a nap, a repülő út, napja. Bepakoltam mindent, az egész házat, az összes gyógyszert, orrszívót, bébikaját, 3 szett babaruhát/nap stb. (B. apuka is betett kb. 3 inget és egy fogkefét...Na jó, nyilván túlzok, de azért nem nagyon!! :) ).
A becsekkolás meg minden egyéb reptéri hiszti teljesen simán ment (anyukák, csak szólok, ilyenkor bármennyi inni-ennivalót, gyógyszert fel lehet vinni a gépre a babának!!), aztán beültünk a repülőbe, nagyon izgi, mosolygás, megnyugvás stb. Majd elkezdődött a felszállás. Természetesen gondosan utánaolvastam, mi ilyenkor a teendő kisbabával az ölünkben. A lényeg minden forrásom szerint az volt, hogy a baba nyeljen, miközben felszáll a gép, különben bedugul a füle. Erre mindenki a szoptatást ajánlotta, de én nem vagyok egy nyilvánosan szívesen szoptató típus, így vittem kis B-nek almalevet. A gép elkezdett körözni, na gondoltam, bedobom a szájába a cumisüveget, aztán utána megnyugodhatok. Így is tettem, de a gép csak körözött-körözött, míg kis B szépen benyakalta az almalevet. PÁNIK. Na most mi lesz? Van még egy üveggel, de természetesen a kézipoggyászban, amit már feltettünk a tárolóba, már nem állhatok föl - közben a felszállás megkezdődött. Ok, hát nincs más lehetőség, meg kell szoptatnom, csak nem hagyhatjuk el az országot enélkül. Meg is tettem volna, de kis B-t nem érdekelte a dolog (hiszen tele volt az almalével), ide-oda kalimpált, közben rám hányt egy kis almalevet, úgyhogy így félmeztelenül (na jó, nyilván nem, mert olyan okos ruhában mentem, amiben észrevehetetlen volt a kis akcióm - de akkor is...) ragacsos babahányással kis Béhez ragadva próbáltam meg visszacuppantani magamra, amíg fel nem adtam. Mindeközben B. apuka teljes boldogságban és nyugalomban olvasgatta a repülős magazint és felhívta figyelmemet a Lánchíd szépségeire. Aztán képzeljétek el, az történt, hogy nem történt semmi. Na most vagy az van, hogy kis B egy szuper kisbaba (ami természetesen így is úgy is igaz :) ) vagy túl nagy hisztizve ez a füldugulás dolog. Mindegy, a lényeg, hogy a repülés az első negyed órát leszámítva tökéletesen sikerült. Éljen!!
Miért éppen Párizs?
Mert Párizs tök jó hely, Párizst imádom, voltam ott ezerszer (utoljára 26 évesen, gyermektelenül - ez fontos információ), a metró elvisz bárhova, rengeteg a kávézó, finom a bor és a penészes sajtok stb.
És milyen Párizs kisbabával? A metró tele van lépcsőkkel, viszont mozgólépcső sehol sincs, így mindenhol föl-le cipelheted a babakocsit (szegény B. apuka).
Párizs egyik kávézójában / éttermében sincs normális wc, pelenkázó meg aztán végképp nincs, így a pelenkázás is egy kisebb kihívás (de sebaj, az anyukák szuperhősök, megoldják).
A bor meg a sajt meg, hát nyilván pont ezek azok, amik nem szoptatós anyukabarátok. Persze a francia nők erről nyilván nem tudnak, de mivel sajnos én igen, ez kicsit gátat vetett a gasztronómiai kirándulásomnak ez alkalommal. Pedig valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha legurítok napi 2 korty vörösbort - több nem kellett volna, mert amilyen rég érintkezett alkohollal a szervezetem, valószínűleg még egy konyakmeggytől is másnapos lennék.
Párizs egyik kávézójában / éttermében sincs normális wc, pelenkázó meg aztán végképp nincs, így a pelenkázás is egy kisebb kihívás (de sebaj, az anyukák szuperhősök, megoldják).
A bor meg a sajt meg, hát nyilván pont ezek azok, amik nem szoptatós anyukabarátok. Persze a francia nők erről nyilván nem tudnak, de mivel sajnos én igen, ez kicsit gátat vetett a gasztronómiai kirándulásomnak ez alkalommal. Pedig valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha legurítok napi 2 korty vörösbort - több nem kellett volna, mert amilyen rég érintkezett alkohollal a szervezetem, valószínűleg még egy konyakmeggytől is másnapos lennék.
Na de, az a helyzet, hogy Párizs még mindig nagyon szép és hangulatos város, úgyhogy tulajdonképp egyáltalán nem bántam meg a választást. Bár azt hiszem kevesebbet aludtam a kis vakációnk alatt, mint itthon (ha ez egyáltalán lehetséges), amitől többször idegronccsá váltam az út alatt, de még így is megérte (VÉGRE) kiszakadni kicsit a lakás-játszótér-bolt háromszögből. A végtagjaimat már úgyis hónapok óta a robotpilóta irányítja (más magyarázat nincs), úgyhogy azt ajánlom, utazzatok anyukák bátran, mert megéri!! Viszont van egy dolog, ami nem feltétlenül egyértelmű, de hát ez van, el kell fogadni - az utazás és a pihenés rokon értelműsége megszűnik ezután, ideje kitörölni a szótárunkból. De sebaj, mint már említettem, úgyis szuperhősök vagyunk!! (Fáradt szuperhősök!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése