Sok mindennel kapcsolatban érzem bizonytalannak magam, mint anya, hiszen kezdő vagyok még a "szakmában", de azért van egy-két dolog, amiről biztosan tudom, hogy jól csinálom. Mégis pont ezek kapcsán talál meg egy-két szúrós néni pillantás nap, mint nap. Egy kis összeállítás abból, amit a nénik szerint nem, szerintem meg jól csinálok, mint anyuka.
Hordozó
Nagyon szeretem hordozóban vinni a kis B-t, mert sokkal kényelmesebb, mint mindenhova beszenvedni a babakocsit (emeltről le-föl, buszra föl-le, ajtókon be-ki), ezért gyakran is használom. Van viszont egy néni réteg, amely (esetleg a generációs különbség kapcsán) ezt a módszert elfogadhatatlannak találja. Ezekkel a nénikkel és szúrós pillantásaikkal általában a földalattin szoktam találkozni. Meglátnak és bummm, ott van a szemükben, hogy "na itt van még egy, hát meg van a véleményem". És a nénik nem szeretik a véleményüket magukban tartani, így, ha ül mellettük valaki, akkor annak, ha nem, akkor csak úgy a levegőbe kieresztik azt, hogy "véletlenül" meghalljam. - "Hurcolja azt a szerencsétlen gyereket, mint egy afrikai nő...borzasztó, borzasztó!- rázzák a fejüket". Az a "szerencsétlen gyerek" valóban "szörnyűségeken" megy keresztül ezalatt - gondolom magamban ilyenkor - hiszen az anyukáján lóg épp, amit nyilvánvalóan minden csecsemő utál :), testmelegben van, érzi az anyukája szívdobogását, ez nyilvánvalóan szintén rémisztő egy kisbaba számára :), valamint mivel rendkívül közel van az arcomhoz az övé, elég kicsi időközönként meg-megpuszilgatom út közben, ezzel újabb lelki sebeket okozva a gyermeknek. :)
(Attól amúgy én is kiborulok, amikor 1-2 hetes csecsemőket kötöznek a hátukra hordozókendőben...de azok az anyukák is biztosan tudják mit csinálnak...)
Sapka
Amikor belépünk valahova, általában kicsit levetkőztetem a kis lurkómat, leveszem a sapkáját stb., hogy ne melegedjen rá a 20 fokkal melegebb épületben. Már szinte félve teszem ezt, mert mostanában rendszeresen történik meg velem ilyenkor a következő: megrohamoz egy néni és jól megmondja a véleményét. A legutolsó esetre még elég jól emlékszem, úgyhogy idézem a beszélgetést:
néni: Meg fog így fázni az a gyerek! Kéne neki egy sapka, anyuka!
én: Ó, van neki sapkája (itt még nem sejtem, hogy a reakciómra cseppet sem kíváncsi a néni) - majd elkezdem lóbálni a kezemben lévő bélelt, abszolút téli baba sapkát - csak levettem, amíg bent vagyunk az üzletben, nehogy ráizzadjon.
néni: Egy megfázás nagyon csúnya tud lenni egy ilyen kisbabánál...
én: Igen...de nem fog megfázni, hiszen fel van öltöztetve!!
néni: Csak hát nincs sapkája, úgyhogy meg fog fázni!!!!
én: Van sapkája...
néni: Legközelebb gondoljon erre is anyuka és adjon sapkát erre a szegény kisgyerekre!! Majd sarkon fordul és megvan a véleménye rólam.
Túró Rudi (a legjobb)
A legmókásabb nénimegnyilvánulással ma találkoztam, amikor is a délutáni séta közben elmajszoltam egy túró rudit - nem sejtve mekkora bűnt követek el ezzel. Egyszer csak a semmiből elém ugrott egy néni felháborodott tekintettel: "Persze, a gyerekének bezzeg nem ad enni, felháborító!"
Először nem is értettem, mi van?? Hozzám beszél??
Majd folytatta: "Szegény gyerek, legalább egy harapást adjon neki!"
"Hát adnék én szívesen, -mondtam, de ezt is minek? - de egyrészt még nem ehet ilyesmit, másrészt nincsenek fogai (!!), így harapni aztán végképp nem tudna".
De nem győztem meg, "Borzasztó!", mondta a kedves hölgy és puffogva távozott a légtérből.
Szóval bármennyire is próbálunk jó anyukák lenni, létezik az utcákon egy néni réteg, akiknek sose lesz elég jó, amit csinálunk. De sebaj, legalább van miről fecsegni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése